Gondoltunk már arra, hogy az életünk műalkotás lenne, amely Isten képmását tükrözi vissza? – teszi fel a kérdést a Művészet+hit – Az alkotás teológiája című esszékötet szerzője, Makoto Fujimora. A könyv egy-egy fejezetéhez kapcsolódva szervezett beszélgetéssorozatot öt református lelkész, hogy hívő alkotókkal vizsgálják a hit és a művészet találkozási pontjait, összefüggéseit.
Keresztyénként szelídnek kell lenni, mint a galambok, alázatosan tűrni a szenvedést, ha megütnek, oda kell tartani a másik orcánkat is, még gondolatban sem vétkezhetünk, és persze közben mindenkor örülnünk kell, és mindenért hálát kell adnunk. Nem nehéz, ugye? Keveseknek ilyen a személyisége. Gondoljunk csak a prófétákra, akik közül többen heves természetűek voltak, de Isten sokszor éppen ezáltal tudta felhasználni őket egy-egy feladatra. És valószínűleg úgy nem tudták volna megtenni, amit az Úr kér tőlük, ha angyali mosollyal az arcukon igyekeztek volna elkerülni minden konfliktust. Isten felhasználta a személyiségjegyeiket az ő szava hirdetésére.
Fiataloknak tart közösségi napot a Tiszáninneni Református Egyházkerület november 8-án a miskolci Generali Arénában, ahova interaktív játékokkal, koncerttel, előadásokkal várják az érdeklődőket. A rendezvény szervezőinek célja, hogy inspirációt és közösségi élményt nyújtsanak a fiataloknak, miközben teret adnak a vallási, kulturális és közösségi értékek megélésére.
A magyar tudomány ünnepe alkalmat nyújt arra, hogy tudományos pályán mozgó református testvérünk gondolatait hozzuk Olvasóink elé a tudomány és hit összefüggéseiről. Glasz Tibor a Semmelweis Egyetem Patológiai, Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetének patológus docense és széles látókörű, összefüggésekben gondolkodó hívő ember, őt kerestük meg kérdéseinkkel.
A halál elfogadhatatlan, ismeretlen, rettenetes, ellenséges és riasztó. Akár a másoké, akár a magunk halálának gondolata. Ezért minden kultúra megszabja, hol is helyezked(het)nek el az elhunytak az élőkhöz képest. Ahol csak járunk, figyelem a temetőket. Hol vannak, milyenek? Hogyan tisztelik az élők az elhunytakat? Fodorné Ablonczy Margit gondolatai.
Ez nem egy befejezés, hanem most kezdődik a tánc – vallja Hafenscher Károly, akit Károli Gáspár-díjjal tüntettek ki október 31-én. Az evangélikus teológus és lelkész mostanában köszön le az evangélikus zsinat lelkészi elnöki és a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatói posztjáról, de a nyugdíjas éveket lehetőségnek látja arra, hogy lecsendesedjen és többet foglalkozzon az Úristennel. Úgy véli, ha a keresztyén ember komolyan veszi azt, hogy hazafele készülünk, nem pedig a semmibe, akkor ilyen esetben tud azzal az izgalmas kérdéssel foglalkozni, hogy hogy tudunk átmenni a kapun, és ami eddig történt az életében, az csak a bemelegítés volt. A kitüntetett a tanítást nem hagyja abba teljesen, és néhány kéziratot is szeretne elővenni az asztalfiókból és befejezni, de azt is reméli, hogy jut egy kis ideje a zenére is.
Idén tizenöt százalékkal nőtt a személyi jövedelemadóból a Bethesda Kórház Alapítványnak felajánlott egy százalék összege. A csaknem kétszázmillió forintból mobilultrahang-készüléket vásárolnak majd, de jut belőle építkezésre, valamint az Anyák Háza és a Családközpont finanszírozására is. Tamásné Bese Nóra, a Bethesda Gyermekkórház stratégiai igazgatója szerint sok szülő a felajánlással fejezi ki háláját.
A „befőtt teszi el a nagymamát”, ha mi próbáljuk megmondani, Jézus mikor volt jó vagy rossz, és csak a jámbor cselekedeteit akarjuk elfogadni – hangzott el a Szólj be a papnak! beszélgetéssorozat legutóbbi budapesti alkalmán, ahol azt a kérdést járták körül a résztvevők, hogy tulajdonképpen kicsoda is Jézus.
Tófalvy Éva nyugalmazott református lelkész, író életútja bővelkedik fordulatokban. Ezek közül a legjelentősebb a megtérése, amely után jelentkezett a teológiára. Akkor már diplomás magyar–könyvtár–eszperantó szakos bölcsész és szerkesztő volt. Idővel oktatásinformatikát is tanult, megalapította az Akvila & Priscilla Kiadót, és amikor ötven év világi és egyházi szolgálat után nyugdíjba ment, hozzákezdett írásai publikálásához. Tavaly jelent meg legújabb könyve.
Amíg a szeretetünk, türelmünk, elfogadásunk csupán egyfajta hangulatból fakad, addig az olyan mulandó, mint az előbb leírt helyzetben. Teljesen kiszámíthatatlan, bizonytalan. Morva Ákos gondolatai.
Évről évre több, idén már nyolcvanhét településen összesen kilencezren vettek részt a 72 óra kompromisszum nélkül önkéntes projektben, amelynek célja, hogy országszerte tegyenek valamit a fiatalok a környezetükért. A katolikus, evangélikus és református egyházak által szervezett akció idei mottója az „Itt vagyok, hívtál!” (1Sám 3,8) volt, ennek jegyében október 10–13. között száznyolcvan esetben valósították meg kitűzött céljukat a fiatalok saját környezetükben, önkormányzatoknál, óvodákban, iskolákban, szociális intézményekben a templomtakarítástól a szemétszedésen át a kerítésépítésig.
Nagyszabású karitatív akciót indított a johannita rend magyar tagozata: a cél száz kárpátaljai egyházközség támogatása. A több mint két éve tartó orosz–ukrán háború miatt a kárpátaljai gyülekezetek egyre nehezebben tudják ugyanis a templomok fenntartását és a lelkészek életkörülményeit biztosítani.
Elköteleződött a diakónia és az egészségügy mellett, a csendes háttérben tevékenykedik Mezey Jánosné Zsednai Julianna. Egyike az idén Zsindelyné Tüdős Klára-díjban részesült nőknek. Gyermekkora óta alázattal szolgálja Istent és a református egyházat. Élen jár a betegek látogatásában, a magányosok vigasztalásában, az imaszolgálatban, a Kálvin téri templom közösségében és annak otthonossá tételében. Szolgálatáról beszélgettünk.
Magyar adományokon leprahátterű emberek sokaságának az élete fordul meg – hívja fel a figyelmet Riskóné Fazekas Márta, a kereken ötvenéves Lepramisszió – Magyarország igazgatója.
A magyarok nagy része számára a lazítás még mindig a semmittevést, a pihenést, a korlátlan étkezéseket jelenti. Pedig ha tudatosan megterveznénk a szabadidőnket, nemcsak egészségesebbek, de boldogabbak is lennénk. „Az egészséges élethez egy nap legalább egyszer meg kell izzadni és meg kell éhezni” – ez a gondolat is elhangzott az V. Leisure Konferencián, amelyet a Közép-Kelet-Európai Rekreációs Társaság és a Károli Gáspár Református Egyetem közösen szervezett. Fritz Péterrel, az egyetem intézményvezető docensével a rekreáció fogalmáról, vagyis életmódról, sportról, lelki egészségről és ezek összefüggéseiről beszélgettünk.
Ilyenkor ősszel is számtalan csodát találhatunk a természetben, és nézve a téli álom előtt lassan átöltöző növényvilágot és a költözködő vagy nehezebb hónapokra készülő állatokat még inkább elgondolkodhatunk azon, hogy mi lenne, ha eltűnnének. A teremtés hetén még inkább eszünkbe kell jutnia annak, hogy a világot nem tulajdonba kaptuk, hanem megőrzésre, gondozásra.
És jó testvérek? – tesszük fel szülőként egymásnak a kérdést, ha szóba kerülnek a gyerekek. Ez a sokatmondó magyar kifejezés szoros kötődést jelöl. Közösségekben így nevezhetjük társainkat, és – ahogyan idegen nyelveken is – a testvéri megszólítás kifejezhet szoros barátságot is. Felmérések szerint azonban a testvérkapcsolatok fele nem működik. Mi lehet a széthúzás hátterében? Meghatározza-e a gyermeki testvérkapcsolat a felnőtt kori kötődéseinket? Ezekről a kérdésekről beszélgettük Schindler Zsófia pszichológussal.
Vajon mennyire számít önzésnek a vágy a pihenésre és a kikapcsolódásra? – Victor László, a Nyírpazonyi Református Egyházközség lelkipásztorának írása a Reformátusok Lapjából.
Fontos és aktuális témában jelent meg könyv a közelmúltban Dopaminkorszak címmel a Stanfordi Egyetem Orvostudományi Karának pszichiáterprofesszora, Anna Lembke tollából. A szerző olvasmányos stílusban, sok-sok történettel, köztük önvallomásokkal teszi fogyaszthatóvá a súlyos témát, amely az élvezet és a fájdalom kapcsolatáról, valamint a függőségről szól.