Mit tettél? Gondozójává tettelek az én kertemnek, hogy műveljed és őrizzed azt, s lám, ez az én fám, az én kedves csemetém, mivé lett kezeid alatt? Óvtad-é a fagytól, a hévségben öntözted-é, tetveit pusztítottad-é? Eredj el, gonosz szolga, kivetlek a külső sötétségre, s tisztedet másnak adom. Nagy Károly Zsolt írása a Reformátusok Lapjából.
Tartalmas lelki, szellemi és szórakoztató programokban gazdag volt az idei Protestáns Sokadalom a budai Várban, ahol a tavalyi kettő után idén már a négy legnagyobb hazai protestáns egyház igyekezett bemutatni értékeit az érdeklődőknek augusztus 19-én, az államalapítás közös ünneplésének jegyében.
Negyven éve halt meg Szabó Zoltán, egy méltatlanul elfeledett újságíró, író, szociográfus. Teljesen véletlenül találkoztam az írásaival. Régebben egy leárazáson akadt a kezembe egy sorozat több kötete, amelyeket egyben markoltam fel. Később láttam csak, hogy köztük van a Szerelmes földrajz című könyv, egy akkor számomra még ismeretlen szerzőtől. „Magyarországot Európa hegy- és vízrajzi térképén könnyű megtalálni. Könnyebben leli meg ezen az ember, mint a földrész politikai térképén” – olvastam az első mondatot, amivel közös történetünk kezdődött.
Számtalanszor hallottam beszélgetések közben Mályi nevét, gyülekezeti kirándulások, gyermektáborok vagy presbiteri konferenciák, lelkészértekezletek összefüggésében. Most végre én is itt vagyok, bár nem csoporttal, hanem egyedül, és nem egy hetet, csak néhány órát töltök el a Miskolc szomszédságában fekvő, négyezer lelket számláló község szélén található – a Tiszáninneni Református Egyházkerület tulajdonában álló – Mécses Szabadidő- és Továbbképző Központ üdülőjében.
Mennyiben más a gyülekezeti élet külföldön, mint itthon? Mi a legnagyobb nehézség egy diaszpóragyülekezet életében? Mit tanulhatunk a diaszpóragyülekezetektől? Megannyi fontos, a magyar református diaszpórát meghatározó témáról esik szó a Világ/nézet legújabb adásában, ahol Bocskorás Bertalan, a korábban Calgaryban szolgáló református lelkipásztor volt Molnár Ambrus vendége.
Pikó Sándor készítette el azt az életfa-kompozíciót, amely a Debreceni Egyetem főépülete mellett lévő református templom előtt látható a karneváli héten. Az alkotás gazdag szimbolikával bír – erről beszélt annak bemutatásakor Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke pénteken.
„Talán kicsit erősebben fog dobogni a szívünk egy-egy olyan helyzetben, amikor meg lehet vallanunk Jézust, de ne maradjunk majd csendben!” – bátorít írásában Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorhelyettese, a hittudományi kar tanszékvezető tanára.
Rengetegen várják az augusztus 20-i hosszú hétvégét. Számtalan programot kínálnak országszerte és a fővárosban is, az egyik leglátogatottabb a budai Várban zajló többnapos programfolyam. A bámészkodás, vásározás, zenehallgatás és különleges gasztronómiai élmények helyett most valami egészen másra hívjuk fel a figyelmet. Egy szigetre az emberáradatban, egy csendes helyre a forgatagban, egy zugra, ahol a mélyebb találkozásnak, a megnyílásnak, az odafigyelésnek, a támogatásnak szeretnénk teret adni.
Augusztus 24-én, 11 órakor búcsúztatják Dudás Ferenc nyugalmazott esperest, a Poroszlói Református Egyházközség huszonhat éven keresztül szolgáló lelkipásztorát a poroszlói alvégesi temetőben. Az Egervölgyi Református Egyházmegye korábbi esperese augusztus 17-én adta vissza lelkét megváltó Istenének, hetvenöt éves volt – adta hírül a Tiszáninneni Református Egyházkerület Facebook oldala.
Még néhány hónap és elváltunk volna, ha nem fogan meg a gyermekünk hét év meddőség után – ismeri el Nagy Barna. Zitával párban, mégis külön lelki utakon élték meg a gyermek hiányát. Az édesanya megosztja: mindig voltak feltételei – mind férje, mind Isten irányában –, ám nagy árat fizetett azért, hogy megtanulja: az Urat feltételek nélkül kell követnie. A ma négygyermekes házaspárt otthonukban, a kárpátaljai Fancsikán látogattuk meg.
Krisztus ügye mindannyiunké, ezért az is hálára indítja a szívünket, hogy ezeken az alkalmakon minden tagegyházunk vezetői, gyülekezetei jelen vannak, és megtisztelik az ünnepet állami vezetők is nemcsak az anyaországból, hanem a teljes nemzettestből – emeli ki Steinbach József püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke az augusztus 19-i hálaadó istentiszteletről, amelyet ismét a budai Várban tartanak.
Különleges élményben lehet azoknak részük, akik augusztus 19-én, hétfőn délelőtt 10 órakor a Magyar Nemzeti Levéltárba látogatnak, hiszen a II. Protestáns Sokadalom egyik helyszínének megnyitó ünnepsége csupa meglepetést tartogat.
Már négy protestáns felekezet ünnepel közösen az államalapítás és Szent István ünnepén a budai Várban, augusztus 19-én a II. Protestáns Sokadalmon, amely idén új helyszínnel gazdagodott. A komoly- és könnyűzenei programok mellett kerekasztal-beszélgetések, kiállítások és „fényprédikáció” is várja a budai Várnegyedbe látogatókat. Szávay Lászlót, az eseményt szervező Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezető-helyettesét kérdeztük.
A budai Várban együtt ad hálát az államalapításért közös rendezvényén a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyarországi Baptista Egyház és a Magyarországi Metodista Egyház augusztus 19-én. A II. Protestáns Sokadalom egyszerre zenei, hitéleti és gasztronómiai esemény, ugyanakkor kiállítással, egyháztörténeti és mentálhigiénés témájú kerekasztal-beszélgetésekkel is találkozhatnak a Várba érkezők.
Dániel könyve mindig is különleges üzenetet hordozott Isten népe számára. Az ószövetségi zsidó népnek és a keresztyéneknek is ismerős az a helyzet, amikor egy, az ő életfelfogásuktól merőben különböző, értékrendszerüket tekintve néha teljesen ellentétes közegben, kultúrában kell jelen lenniük. Egy olyan kultúrában, amely elnyomja, zsarnokoskodik fölötte, vagy „csupán” a maga részévé akarja tenni. De milyen a mi kultúránk, és hogyan élhetünk benne?
Az egyház nem önmagáért létezik, hanem Krisztus küldetéséért. A jelenlegi válságok lehetőséget adnak a régi tabuk ledöntésére és az új irányok kijelölésére. Füsti-Molnár Szilveszter, a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem tanára a Reformátusok Lapjának adott rövid interjúban kitért arra, hogy ha az egyház mer a világ peremére helyezkedni, valódi küldetése még inkább a középpontba kerülhet.
A mai szekularizált világban először hitelesen kell élni az Isten Igéjét, hogy aztán a szószéken meg az alkalmas időben szóljuk majd az evangéliumot, ezáltal tapasztalhatja meg az élő Ige hatását az ember – vallja Steinbach József püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, aki a Reformátusok Szárszói Konferenciáján tartott előadást Miként lesz élővé Isten Igéje? címmel.
A krízist nemcsak túlélni lehet, hanem tapasztalni, épülni, megújulni is általa – erről beszélgetett közel kétszáz hívő a reformátusok idei szárszói konferenciáján. A négynapos találkozó mindenki számára nyitott volt. A plenáris előadásokat a tavalyi gyakorlat szerint idén is kiscsoportos áhítat, majd témafeldolgozás követte, ahol a vendégek is elmondhatták meglátásaikat. A lelki alkalmakon Illés próféta történetét vették például, a konferenciát pedig úrvacsorás istentisztelet zárta a balatonszárszói református templomban.
Az egyházkerület választási bizottsága augusztus 6-án összesítette a gyülekezetektől beérkezett szavazatokat. Mint arról korábban beszámoltunk, Barna Sándort 160 szavazattal választották püspökké. Az eredmény a jogorvoslati idő letelte után a mai napon emelkedett jogerőre.
Az egyház szervezetéről, küldetéséről, felelősségről és a krízishelyzetet taglaló előadásokkal kezdődött a Reformátusok Szárszói Konferenciájának harmadik napja. Ezután pódiumbeszélgetést tartottak a missziós és intézményes egyház határáról, ahol szóba került például, hogy a lelkészképzésnek az evangelizációra kellene felkészítenie, az intézményeknek pedig minden esetben a missziót kellene szolgálniuk. Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki püspök pedig a zárónapon, a vasárnapi istentiszteleten arra emlékeztetett, hogy a gyógyszert „nem mi izzadjuk ki”, azt az Úr adja bajainkra.