Háborúk, járványok, katasztrófák rángatják a világunkat, olvasunk róluk, de ez nem állíthat meg. Mindannyiunknak végeznünk kell mindennapi feladatainkat, ugyanakkor akármi történik körülöttünk, amíg nem érezzük a bőrünkön, úgy teszünk, mintha nem lenne baj. Inkább nem veszünk tudomást arról, hogy a világ recseg-ropog, csak titkon reméljük, hogy a krach nem idén fog beütni. Mit jelent ebben a helyzetben bölcsen élni?
Idén harmincöt éve nyolc-tíz, hitben járó ember úgy döntött, hogy hétfő esténként összegyűlnek a káposztásmegyeri Galopp utca egyik panellakásában bibliatanulmányozás céljából. A kis közösség vezetője, alapítója Csere Gábor volt, akinek gyülekezetépítő szolgálatát a Zámbó házaspár, András és Hajnalka folytatta és végzi mind a mai napig, számos munkatárs támogatásával. Az egykori házi csoport mára templommal rendelkező, több száz fős egyházközséggé terebélyesedett.
Botanikus, tanító, tankönyvíró és református lelkész, sőt, egy időben esperes és egyházkerületi jegyző is volt Diószegi Sámuel, aki Fazekas Mihállyal megálmodta a debreceni füvészkertet, és nevéhez köthető a magyar botanikát legalább egy évszázadon át meghatározó füvészkönyv összeállítása.
A Magyarországi Református Egyházban 2024 az élő Ige éve. – Azzal szeretnénk gazdagítani egymást, hogy saját életünkben, gyülekezetünkben, egyházunkban, a kultúrában, a tudományban, a világ történéseiben munkálkodó élő Ige gyümölcseiben részesítjük egymást – fogalmazott Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke a Parókia portálnak adott interjúban.
Képzőművészeti alkotótábort, népzenei-hagyományőrző egyesületet és regöscsapatot vezet, tanít, fest, pedagógiai körben tevékenykedik, kántorizál, orgonál, egyházi folyóiratban publikál: Buka László művésztanár az egyik legsokoldalúbb pedagógus a „magyar Genf” – egyházi – iskoláiban. Pontosabban immár tanintézményi köteléken kívül éli változatlanul tevékeny életét, teljes állású oktatóként ugyanis néhány hónapja nyugállományba vonult.
A Z generáció az egyházunk jövője. Mit tehetünk, hogy ne hagyják el fokozatosan az egyházat, és ne uralkodjon el rajtuk az apátia? Át kell gondolnunk néhány alapvető kérdést. Vonzóbb istentiszteletre, korszerűsített épületekre vagy új programokra van szükségünk? Weberné Zsikai Mária írása a Reformátusok Lapjából.
Isten csöndje nem azt jelenti, hogy Isten hallgat, magunkra hagyott bennünket, hanem azt, hogy meghallgat. A leltározó rendteremtés a cselekvő szándékkal kezdődik, hogy megszólítjuk őt – mi ugyanis már megszólítottak vagyunk. Vitéz Ferenc főiskolai docens, a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék vezetőjének írása a Reformátusok Lapjából.
Ki hallott még olyasmiről, hogy a prédikációírásba beleszóljon a gyülekezet? Hát a dunaújvárosi reformátusok – méghozzá a lelkipásztor kérésére tesznek így. A közösség még fiatalnak mondható, hiszen csak száztizenhat éves, mégis úgy beszélgetnek a tagjai, mintha ezer éve ismernék egymást, egymásnak adják a szót. Gyülekezeti riportunk a Reformátusok Lapjából.
A feltámadás áldott hitében tudatjuk, hogy nagytiszteletű Bátky Miklós nyugalmazott esperes-lelkipásztor életének 81. évében hazatért megváltó Urunkhoz. A búcsúztató-hálaadó istentisztelet 2024. január 2-án 13 órakor kezdődik a rédei református templomban, majd testét utolsó földi útjára kísérjük a rédei református temetőbe – olvasható a Dunántúli Református Egyházkerület honlapján.
– Már háromszor kellett volna meghalnom, de mégis élek – mondja a Református vagyok adásának vendége, Kun Ágnes Anna. A lelkipásztor – aki egyben operaénekes is – kamaszkorától kezdve küzdött betegségével, mégis hálás ezért a megpróbáltatásért, mert sokat tanult belőle. Húsz év meddőség is sújtotta, hogy aztán áldásként érkezzen meg életébe kisfia. Istentől már csak annyit kér, hogy továbbra is el tudja fogadni a tőle kapott terveket.
Olvasunk a Bibliában védőangyalokról? Meddig terjed a mennyei lények akarata, s ha van, a hatalma? Hogyan képzeljük el a munkájukat a világban? Minderről Vladár Gábor nyugalmazott teológiai tanárt kérdeztük. A Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának elnöke szerint a démoni világ erőivel ellentétben ők Isten jóságának és szeretetének jelei és bizonyítékai.
„Sötétség és világosság! Az elmúlt napokban e két szó, illetve ezek valósága szólt és küzdött bennem. Hol az egyik, hol a másik vált hangsúlyossá. Emberekkel találkozva, beszélgetve azt állapítottam meg: mindenki világosságra vágyik, még ha nem tudja is ezt ilyen pontosan megfogalmazni.” Bogdán Szabolcs János püspök gondolatai a Reformátusok Lapjából.
„Az Úristent is a reformátusoknál ismertük meg, így aztán nem is kérdés, hogy minden feladatunkat az egyházban éljük meg. A tehetséggondozó székhelyünk is egyházi intézmény, aki hozzánk jön, az tudja, hogy Isten nélkül nincs sem zene, sem tánc, hiszen amire Isten nem adja áldását az életünkben, az nem is tud működni. Ő az, aki mutatja az utat, amelyen mi örömmel haladunk.” Ismerjék meg Kovácsékat, a BorzsaVári népi zenekart és tehetséggondozó szervezetüket!
Több évtizedes hanyatlás után újra növekedésnek indultak a baranyai falvak református gyülekezetei. A fordulatot egy fiatal lelkészházaspár és az úgynevezett Baranya-program hozta el. Bárdos-Blatt Szabolcs és Boglárka házról házra járva hívogatja az elnéptelenedő falvak lakóit istentiszteletre. Azokról sem mondanak le, akik nem tudnának eljutni egyik faluból a másikba: őket kisbusszal viszik a templomba. Szolgálatuk életet vitt a fogyatkozó református közösségekbe, amelyeknek tagjai már nemcsak vasárnaponként, hanem hétközi alkalmakon is összegyűlnek.
A reformatus.hu megújult formában várja olvasóit. Ezzel párhuzamosan elindult a reformatusegyhaz.hu weboldalunk is. Az új felületre átkerültek statikus tartalmaink, a reformatus.hu pedig kizárólag a hírek, cikkek, videók közzétételének helye lesz.
Az adventi időszak, amelyben vagyunk, a várakozás időszaka. Várakozás a karácsonyi ünnep érkezésére, de egyben figyelmeztetés arra, hogy folyamatos várakozásban kell lennünk Krisztus második eljövetelére is. A keresztyén ember egész életének ebben a várakozásban kell folynia. Ez azonban nem semmittevést jelent, hanem folyamatos mozgást, utazást. Harangozó László, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspökének gondolatai.
Harminchárom éve, a rendszerváltás idején, naiv optimizmussal néztünk a jövő elé. Mi Közép-Európában az atlanti és európai intézményekben láttuk ennek a szép jövőnek a beteljesedését. 2023 adventjében túl vagyunk már sok illúzión, ma már látjuk az oly nagyszerűnek képzelt európai és globális intézmények árnyoldalát. Meg kell tapasztalnunk a körülöttünk levő sötétséget ahhoz, hogy megnyíljanak lelki szemeink, és esélyünk legyen az igazat is látni, nem csak a valódit. Dézsi Csaba, a Melbourne-i Magyar Református Gyülekezet lelkipásztorának gondolatai.
Feltűnik egy különös csillag az égen... Ki veszi észre, érdekel-e valakit? Az az igazság, hogy a sok tennivalónk miatt nincs időnk az eget bámulni. Egy meteorraj érkezése a légkörbe felkeltheti kicsit az érdeklődésünket, de igazán fontos dolgokat nem gondolnánk, hogy csillagok fognak nekünk jelezni. Pár mágus azonban egy messzi, keleti országban felfigyel az égi jelenségre. Valami oknál fogva ezek az emberek meg tudnak állni az élet forgatagában. Eljutnak arra a felismerésre, hogy most olyan esemény történik, amiért érdemes félretenni mindent. Szénási Tamás lelkipásztor, hivatásos tűzoltó gondolatai.
Barack, hordó, zsinat – mi a közös bennük? – olvashatnánk egy műveltségi társasjáték vagy egy keresztrejtvény kérdéseként is. Bár bizonyára a legtöbb olvasónk tudja a választ, leírom: Gönc. A korábbi vármegyeszékhely és kereskedelmi központ számos történelmi esemény helyszíne volt. A reformátusoknak különösen is meghatározó: itt fordította le magyar nyelvre a teljes Bibliát Károlyi Gáspár, illetve itt tartott zsinatot 1566-ban az akkor formálódó református egyház, és fogadta el Kálvin genfi kátéját, valamint foglalt állást a helvét irányú reformáció tanai mellett. Gönc református öröksége megkérdőjelezhetetlen, itt szolgálni kiváltság.
„A karácsonyi eseménynek leér a lába a földre. Odaér hozzánk, hiszen mi, emberek adunk szállást a Kisjézusnak. Ő angyalseregek felett rendelkezhetne, mégis lemond róluk, hogy egy legyen közülünk” – írta Balog Zoltán a Magyar Nemzet napilapban megjelent, A keresztény hit mindig mégis hit című karácsonyi cikkében.