– Senki és semmi nem érheti el nálam, hogy lelki hajléktalan legyek – szögezi le Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, aki tízévesen még egészen tehetségtelennek tűnt edzői szemében. A vele készített interjúban főleg rendkívüli sportsikereire és azok lélektani vonatkozásaira közelítünk rá, amelyekből számos tanulságot vonhat le magának minden olvasónk.
Simon András a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórháza kuratóriumának tagja is volt. Ő alkotta meg az intézmény logóját. A művész egyetlen vonallal megrajzolt illusztrációi új utakat nyitottak a magyar grafikusművészetben. A grafikus, költő március 23-án hajnalban, családja körében lépett át a földi létből az égi világba.
A keresztyén ünnepek megértésében kiemelt szerepe van a keresztyén történelemszemléletnek. Ünnepi alkalmaink reakciók valamilyen korábban megtörtént eseményre – állítja Márkus Tamás András lelkipásztor a Világ/nézet következő adásában. A műsor az előttünk álló húsvétot és annak üzenetét, fontosságát helyezi a középpontba.
Az Úrban nem csalódhatunk, olykor mégis így érezzük. Összetörnek az istenképeink, elmaradnak a kért nagy csodáink, és visszatérünk az örök kérdéshez: Atyánk, miért nem vagy érinthető közelségben? – Édes Árpádot, a Pestszentimrei Református Egyházközség lelkipásztorát erről és hasonló kérdésekről faggattuk. Kitérünk arra is, a csodák hogyan hatnak a hitünkre.
A lelkipásztorok jogállásáról szóló törvény, a hittanoktatási törvény és szabályrendelet módosítása, megemlékezés a 150 éves Nemzetközi Lepramisszió munkájáról és a protestáns tábori püspök megválasztása: ilyen időszerű feladatai is lesznek az április 24–25-én Balatonszárszón ülésező Zsinatnak, amely dönt a zsinati lelkészi elnök tisztségéről is.
Rácsodálkozunk, ha beszélgetőtársaink velünk egyazon nemzedékhez tartoznak, és a gyerekkorban kialakult zsigeri ingerek, élmények nagyon hasonlók. Furcsa, de már mi is látjuk, hogy a maiak mennyire máshogy nőnek fel. Húsz-huszonöt év a különbség, de a közösség megélésének módja, az ahhoz való viszonyulás egész más, nagyrészt virtuális, szükségessége mégis pótolhatatlan. A digitális hálózatok előtt természetes részei voltak a közösségek a fiatalok életének. Ma pedig, ahogy bizonyítja ezt a Református Fiatalok Szövetsége idén harmincöt éves fennállása is, soha nem volt szükség annyira a hús-vér emberek közösségeire, mint most.
– A nyelvtanárom azt mondta, ha Magyarországon szeretnék élni, akkor olvassam a Bibliát – mondta Yong Ping Zhou, az egyik Budapesten működő protestáns kínai gyülekezet lelkipásztora, aki hazánkban lett hívő. Munka után, esténként készült a teológiai tanfolyamra, hogy lelkész lehessen. A gyülekezet a Budapest Külső-Józsefvárosi Református Egyházközség templomában tartja istentiszteleteit és más alkalmait, és a helyi közösséggel is élő kapcsolatuk van, a járvány idején például a többi kínai gyülekezettel 56 millió forintot gyűjtöttek össze a Szent István Kórháznak.
A betegség, amely világszerte több millió nőt érint, nem csupán a testet, de a lelket is könyörtelenül megviseli. Vajon milyen szinteken és hogyan jelenhet meg az orvos hite a kezelési tervben? Milyen okai vannak, és mi jelentheti a gyógyulást ebben a szinte népbetegségnek nevezhető kórban? Az endometriózis hónapja alkalmából Bálint Balázs szülész-nőgyógyász szakemberrel, a Pátyi Református Egyházközség presbiterével beszélgettünk.
A gyakorló pszichológusok és népszerű előadók könyve nemcsak a párkeresőknek adhat útravalót, hanem azoknak is, akik egy-egy szinglivel beszélgetve nehezen találnak magukban a párkapcsolatokról nem törvényeskedő, de az Ige tanításán megálló gondolatokat.
„Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?” (1Sám 1,8b) – kérdezi Elkáná hőn szeretett feleségétől, aki már kétségbeesve vágyakozik gyermekre. Az olvasó bizonyára ismeri a bibliai elbeszélést: a meddő, de hitében elszánt asszony imája végül meghallgatásra talál, Anna nemcsak Sámuel, hanem öt további gyermek boldog édesanyja lesz. A gyermekáldásért imádkozó pároknak azonban ezek az örömteli történetek elkeserítők lehetnek: Ábrahám és Sára, Jákób és Ráhel, Zakariás és Erzsébet végül, akár öregkoruk ellenére is, karjaikba vehették közös gyermeküket.
Jézus a hegyi beszédben az akkori kultúrával ellentétes életvitelre hívta a benne hívőket. Ezek után nem meglepő, ha mi magunk is tapasztaljuk a saját bőrünkön, hogy Krisztus követői mindig az árral szemben haladnak. Látszólag nem tartanak lépést a kultúrával, mert az értékrendjük a feje tetejére állt. Köztük a legnagyobb a legkisebb. Inkább odafordítják a másik orcájukat is, mint hogy bosszút álljanak. Jézus követői szeretik ellenségeiket ahelyett, hogy gyűlölnék őket.
– Küldetésemnek tartom, hogy a népi kultúránkat életben tartsuk, táncainkat színpadra alkalmazzuk – fogalmazott a Kossuth-díjjal kitüntetett Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes szakmai vezetője mögött több évtizedes alkotómunka áll. Néptáncos, pedagógusi, koreográfusi és vezetői munkája mellett több mint húsz éve ír forgatókönyveket, szövegkönyveket táncjátékokhoz, színpadi darabokhoz. Az elismerés számára a számvetés ideje is.
Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15. alkalmából kitüntetéseket adott át többek között református hívőknek is. Kossuth-díjat kapott Vincze Zsuzsanna Harangozó Gyula-díjas koreográfus, érdemes művész, dramaturg és Visky András József Attila-díjas erdélyi magyar író, költő, dramaturg. Emellett átadták a Széchenyi-díjakat, József Attila-díjakat, a művészeti díjakat, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseit.
Nem indul a zsinati elnöki tisztségért – szögezte le Balog Zoltán a dunamelléki lelkipásztorok és főgondnokok találkozóján március 9-én. A Ráday Házban tartott eseményen a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke beszámolójában kiemelte, megrendülés és bűnbánat van benne a tekintetben, hogy az elmúlt három évben mit is tett és mit nem tett. Veres Sándor dunamelléki főgondnok azzal zárta a találkozót, hogy az előttük álló feladatokat Balog Zoltán püspökkel kívánják elvégezni.
A református tábori lelkészek fegyveres szolgálattal, lelkigondozással, sebesültek ápolásával járultak hozzá az 1848–49-es szabadságharc erőfeszítéseihez. Gyújtó hangú beszédeik harcra hívták a honvédeket és nemzetőröket, de ha kellett, a betegek és megtört szívűek istápolásával vették ki részüket a küzdelemből, és a megtorlások idején is sorsközösséget vállaltak bajtársaikkal.
Isten különös kegyelmének tekintem, hogy bő két héttel az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idei megünneplése előtt a Ráday Gyűjtemény Benda Kálmánról elnevezett szobájában Berecz Ágnes igazgató asszony jóvoltából megismerhettem egy olyan festmény minőségi másolatát, amelynek szemlélése közben, úgy vélem, sokakban felélednek majd A kőszívű ember fiai filmváltozatának csatajelenetei. Másrészt pedig eszünkbe juthatnak olyan, már a kiegyezés után készült zenélő órák, amelyeknek számlapján hasonló, a „nem engedünk a negyvennyolcból” üzenetet sugárzó élőképek láthatók.
A forradalmak nem a semmiből keletkeznek, mégis mindig váratlanul érik a hatalom birtokosait. (Ha nem így lenne, nem lennének azok, amik, hiszen fel lehetne készülni rájuk.) Egy forradalom előtt már mindig ott van az írás a falon (lásd a Dániel könyve 5. részét) – de nem mindenki veszi észre. A felkelés kitöréséhez ugyanis kellenek olyanok, akik nemcsak elolvassák az írást, de meg is értik, s mernek is cselekedni. Hermann Róbert történész írása a Reformátusok Lapjából.
Az 1848–49-es szabadságharc olyan fényes csillag, amely már egy és háromnegyed évszázada mutatja az utat nekünk, mai magyaroknak. Ne hagyjuk hát feledésbe merülni történeteit, hírneves és hétköznapi hőseinek és tetteiknek dicső emlékét! Faggyas Sándor írása a Reformátusok Lapjából.
Ez az időszak emlékeztet bennünket Jézusnak arra a negyven napjára, amikor a pusztában „csak beszélgetett” az Atyjával. Csendben, a természet lágy ölén, étlen-szomjan, hogy semmi se vonja el a figyelmét arról a kapcsolatról, amely számára olyan fontos volt. Tóth Viktória, az Abaújvári és a Pányoki Református Egyházközség lelkipásztora, a Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön börtönmissziós lelkészének írása a Reformátusok Lapjából.