Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. (Ez 36,26-27)
A huszadik század 40-es éveinek végén született evangélizációs ének, mely más dicséretekhez hasonlóan (pl. Ó jöjj, ó jöjj, Üdvozítő, Az Úr Istent magasztalom stb.) archaikus nyolcas himnuszformában született.
A Református Világszövetség 1997. augusztusi debreceni nagygyűlésére készült, megszólító erejű énekszöveg arra buzdít, hogy nyitott szívvel keressük Istent és fedezzük fel őt a hétköznapi helyzetekben is.
Hálaadás és könyörgés isteni vezetésért. A nyolcvanas évek Dicsérjétek az Urat! című ifjúsági gyűjteményébe írta ezt az énekszöveget három református lelkész.
Huszár Gál 1574-es énekeskönyvének második része "Prédikáció után való isteni dicséretek" cím alatt ezzel az énekkel kezdődik. Ennek alapján került most új énekeskönyvünk Záróénekek fejezetébe.
A békesség Lelkéről szól Paul Gerhardt pünkösdi énekének ez a részlete, mely az azonos forrásból származó 345. és 547. számú énekekkel együtt 1982-ben, az evangélikus énekeskönyvben jelent meg először.
A 121. bibliai zsoltárnak ez a verses parafrázisa már nagyon korán, 1549-ben megszületett. Bevezető vers után szólal meg a zsoltár első gondolata, az utolsó vers pedig kifejezetten alkalmas áldást kérő ének.
Alkalmi énekszövegként született J. Sibelius dallamára ez az ének, mely a nyolcvanas évek közepén a kecskeméti Emmaus Ház szentelésén hangzott fel először.
A 148. zsoltár gondolataira született 1225 körül Assisi Szent Ferenc Naphimnusza, mely az egész teremtett világot szólítja meg,hogy Istent, azaz teremtőjét dicsérje.