Rendhagyó mozaik

Szokatlan évet hagytunk magunk mögött: 2020 ráébresztett minket, mennyire törékenyek a minket körülvevő hétköznapi dolgok. A hiányok, a változás és a felismerések tavalyi fotóinkról is visszaköszönnek. Megszokottá vált például, hogy egymást is csak a monitoron keresztül, téglalap alakú csempéken látjuk. Minden hónapból egy-egy képet választottunk, melyekből – mint mozaikdarabkákból – kirajzolódnak egy rendhagyó év történései – koronavíruson innen és túl.

Január 23-án volt egy éve annak, hogy tűz ütött ki a budapesti Ráday utcai református kollégium épületében. Bár a katasztrófavédelem gyorsan és nagy erőkkel érkezett a helyszínre, egy negyvenhat éves férfi, Farkas Zoltán életét vesztette a lángok között, amelyek helyrehozhatatlan károkat okoztak a Károli-egyetem teológiai karának, valamint számos más dunamelléki intézménynek is otthont adó épületben. Az egykori bentlakók az első évfordulón gyertyagyújtással, csendes imádsággal, zsoltárénekléssel emlékeztek a történtekre és az elhunytra. Napokkal később kezdték „szétharapni" a Ráday utcai kollégiumot a munkagépek, ugyanis a veszélyessé vált épületrészt le kellett bontani, de a magyar kormány támogatásával elkezdődött az új kollégium tervezése. A helyszínen jártunk utána, milyen lesz, hogyan változik meg a létesítmény 2022-re.

Ötödik alkalommal szervezte meg éves cigánymissziós találkozóját öt protestáns – a református, a pünkösdi, az evangélikus, a metodista, a baptista – felekezet február 8-án a debreceni református Nagytemplomban. „A keresztyén cigányok 2016 óta gyűlnek össze rendszeresen, évről évre három-négyszáz részvevőt számlált a rendezvény, ám a szervezők idén nagyot álmodtak, és a magyar reformátusság központját szemelték ki a találkozó helyszínéül. Idén minden eddiginél több, összesen ezerötszáz roma hittestvérünk élt a lehetőséggel, hogy a cívisvárosban találkozzon egymással és Urunkkal” – számoltunk be a rendezvényről. Az Országos Református Cigánymisszió szokásos tavaszi és őszi találkozóját viszont már csak online formában sikerült megtartani.

Márciusban viszont bezárult az ország: hazánkba is megérkezett az influenzánál sokkal veszélyesebb koronavírus-járvány, fokozatosan egyre szigorúbb óvintézkedéseket vezettek be a társadalomban és egyházunkban is. Először csak az egyetemeken és a főiskolákon vezették be a távoktatást, majd néhány nappal később a számítógép váltotta fel a krétát a köznevelési intézményekben is. Az első igazolt haláleset után lezárták Magyarország határait a személyforgalom előtt, a nyilvános tömegrendezvényeket betiltották, de bezárták a szórakozóhelyeket, mozikat, a kulturális intézményeknél pedig látogatási tilalmat vezettek be. Egyházunk vezetői előbb csak gyakoribb, kisebb létszámú istentiszteletek megtartását javasolták, az egészségügyi szakemberek által előírt óvintézkedések betartása mellett, ám a kormányzati szigorítással összhangban a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnöksége közleményében arra kérte a gyülekezeteket, hogy szüneteltessenek minden egyházi alkalmat.

Lelkészeink és presbitereink ebben a helyzetben sem hagyták magukra gyülekezeti tagjaikat, azok a közösségek is elkezdték valamilyen online formában, élőben vagy felvételről közzétenni istentiszteleteiket, ahol ez korábban nem volt szokás. Emellett honlapunkon reggeli internetes áhítatsorozatot indítottunk. A bezártságban töltött húsvét új tapasztalatot is hozott: a Kárpát-medencei reformátusság a számítógép monitorján keresztül saját lelkésze, vagy a televízió képernyőjén keresztül Bogárdi Szabó István püspök szavára vette magához családi körben az úrvacsorai kenyeret és bort. A kommunikációs eszközökkel közvetített istentiszteletekhez és a húsvéti úrvacsorás alkalmakhoz istentiszteleti rendeket ajánlott az Elnökségi Tanács, a karanténhelyzet kérdéseiről pedig teológiai párbeszéd bontakozott ki.

Gyülekezet tagjai a karantén alatt fontosnak tartották, hogy ne fertőzzék meg egymást, ugyanakkor együtt lehessenek, még ha csak digitálisan is. Erre a legkülönfélébb megoldások születtek: YouTube-csatornák, facebookos élő közvetítések, zoomos csoportalkalmak, autós istentiszteletek, postaládába bedobott üzenetek. Segédanyag is készült istentiszteletek közvetítéséhez. A nyár közeledtével előbb vidéken, majd a fővárosban is lazítottak a korlátozásokon, gyülekezeteink újra visszatérhettek templomaikba, de az online megoldások – már csak a veszélyeztetett korosztályok miatt is – velünk maradtak.

Épp csak lecsengőben volt az első hullám, amikor a történelmi Magyarországot, és ezzel a magyar reformátusságot is szétszakító trianoni békediktátum 100. évfordulójára emlékeztünk. A Marosvásárhelyre tervezett Kárpát-medencei ünnepséget el kellett halasztani, de azért lakóhelyén ki-ki hálát adhatott, hogy kisebbségi létbe kényszerített határon túli magyar (és református) közösségeink egy évszázad múltán is élnek és testvéri kapcsolatban vannak. A felvidéki reformátusok például 100 napos imakampánnyal, a Károli-egyetem Egyház és Társadalom Kutatóintézete dokumentumfilmmel, mi pedig körkérdéssel készültünk június 4-ére. Emellett a nemzeti összetartozás emlékévében számos anyagot készítettünk, például a trianoni tévhitekről, szétszakított közösségekről, kettétört életutakról, máig be nem forrott sebekről, közös küldetésről.

Orvosok, ápolók, rendőrök, szociális munkások, pedagógusok – ők azok, akik nem azzal küzdöttek a vírus ellen, hogy otthon maradtak. Van, aki gyógyszert szállított házhoz, más különköltözött a családjától, hogy vigyázzon az idősotthonban lakókra, valaki pedig tanulni segített a baranyai aprófalvak gyermekeinek, ahol még szélessávú internet sincs. De gondolhatunk az édesanyákra és édesapákra, akik munkájuk mellett a tanteremmé vált nappalikban segítették a pedagógusok munkáját. A református telefonos lelkigondozói szolgálat kibővült ügyeleti időben várta a hívásokat, a Magyar Református Szeretetszolgálat pedig védőfelszereléssel segítette a gyülekezeteket és az egyházi intézményeket, valamint krízisalapot hozott létre a vírus gazdasági következményei miatt bajba jutottak megsegítésére. Köszönjük a helytállást a vírus minden hősének!

A márciusban bevezetett digitális tanrenden ugyan az utolsó hetekben lazítottak, azonban így is a hagyományos ballagás nélkül ért véget a tanév a legtöbb diák számára. Ezért is volt különös jelentősége a Kárpát-medencei református oktatási intézmények augusztus utolsó szombatján megtartott tanévnyitójának. A Nyírbátorban tartott ünnepi istentiszteleten, amelyen Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett igét, átadták a Makkai Sándor-díjakat és a Magyar Református Szeretetszolgálat tanszeradományát is. Szeptemberben hagyományos formában indult el a tanév, november 11-én aztán a középiskolák ismét átálltak a távoktatásra.

Az emberiséget sújtó világjárvány ellenére is a remény állt a szeptember 27-én kezdődött teremtés hetének fókuszában. A Magyarországi Református Egyház támogatóként állt a Magyar Kerékpárosklub bringázást népszerűsítő akciója mögé. Egyházunk teremtésvédelmi csoportja emellett csatlakozott a Magyar Kerékpárosklub félévente megszervezett biciklizést népszerűsítő napjához, még versenyt is hirdetett a Károli-egyetem hallgatóinak és dolgozóinak. Több fiatal lelkipásztor is megosztotta velünk ehhez a közlekedési formához fűződő viszonyát: Szabó István kilencedik kerületi lelkipásztor arról mesélt, hogyan lehet a kerékpározás a teremtésvédelem eszköze, Dénes-Zsukovszky Elemér missziós lehetőségként tekint a bringázásra, míg Kapitány Flóra arra biztatott minket, hogy tekerjünk az egészségünkért.

A járvány ellenére is folytatódott a magvetés egyházunkban: gyülekezetek születtek, templomok, gyülekezeti házak újultak meg, és több új épületet is birtokba vehetett az azt megálmodó közösség. Az év második felében előbb a soroksár-újtelepi és a herendi reformátusok templomát szentelték fel, majd az örökösföldi templom elkészültéért adtak hálát a nyíregyházi testvéreink. Utóbbi 2021. január 1-től önálló gyülekezetként él tovább, hasonlóan a székesfehérvári Budai úti közösséghez. Október utolsó vasárnapján az egész országban a balatonakarattyai egyházközség építkezésére adakoztak a reformátusok, a csömöriek pedig a reformáció emléknapján adtak hálát A magvető házáért.

A közegyházi munka sem állt le a rendkívüli körülmények között: püspökeink és egyházkerületi főgondnokaink már a tavaszi veszélyhelyzet idelyén is rendszeresen tartottak online tanácskozásokat, példájukat egyházmegyei és egyházkerületi szinten is követték. A júniusban megtartott zsinati ülésszakon ennek szabályait be is emelték egyházunk alkotmányába. A novemberi cikluszáró ülést – a járvány második hulláma miatt – már ennek szellemében, az internet segítségével tartották. És hogy mi jellemezte leginkább a Magyarországi Református Egyház XIV. Zsinatának munkáját? A ciklus végén összegyűjtöttük a 2015 és 2020 közötti ülésszakok fontosabb határozatait és történéseit.

A koronavírusos megbetegedések számának gyors emelkedése újabb szigorításokat hozott egyházunk életébe, a veszélyhelyzet ismételt kihirdetése miatt pedig egyházunk vezetői újra arra kérték a lelkipásztorokat, hogy szüneteltessenek minden közvetlen érintkezéssel járó egyházi alkalmat. Az elmúlt hónapokban generációk tanulták meg, hogyan lehet kapcsolatot tartani a virtuális térben, idős hozzátartozóink számára azonban ez a megoldás sokszor személytelen és nehézkes. Fájdalom, távolság, mélység, meghittség, újdonság – akármilyen érzések is kavarogtak bennünk ezen a karácsonyon, bármennyi terhet cipeltünk magunkkal 2020-ban, az ünnep tavaly sem maradt el, mert a karácsony lényege régen megtörtént már.