„Nem az a fontos, hogy én ki vagyok, mert ha valamit tudok adni, úgyis átveszik” – mondja P. Tóth Béla lelkipásztor, pszichológus, aki Goethét, Schillert, Dantét és Aranyt is tanítómesterének tartja. A világlátott lelkész szerint Magyarországnál izgalmasabb hely nem létezik. A szentendrei református tűzoltólaktanyából református gimnáziumot álmodó, a Református Telefonos Lelkigondozó Szolgálatot útjára indító lelkipásztor, pszichológus P. Tóth Bélával beszélgettünk.
Három nyári tábor, három korosztály. Ez a bűvös szám nemcsak a mesékben jelenik meg, hanem a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesületben (KÖSZI) is. Mesébe illő számok, mesébe illő akarat, erő, kitartás, és persze a feltétel nélküli, Istenbe vetett hit. Ezek jellemzik az egyesületet. Három oszlopos tagjukkal beszélgettem az ökumené fontosságáról, megéléséről, a hívők és nem hívők közötti hídépítésről.
„Megdöbbentő, de nyolc év elegendőnek bizonyult, hogy az úgynevezett hosszú ötvenes évek alatt az egyház úgy vágyjon a megújulásra, mint éhező ember egy falat kenyérre.” Literáty Zoltán írását ajánljuk a Reformátusok Lapjából.
Tisztelet a hősöknek és a hősök emlékének. November negyedikén a levert ötvenhatos forradalomra emlékezünk. A Reformatus.hu a nemzeti gyásznap alkalmából teljes terjedelemben közli Szakács Sára Pap László professzor életútját bemutató, Érték és mérték című filmjét, emlékezve nem csupán a forradalomban elhunytakra, hanem a megtorlás éveiben szenvedőkre is.
Már most várják a jelentkezőket a 2022-es diakóniai évre. Az Önkéntes Diakóniai Év (ÖDE) által szervezett szolgálat során a fiatalok a hasznos élmények mellett megismerkedhetnek társadalmunk próbatételeivel, feladataival, szolidaritást vállalhatnak más nemzetekkel, ökumenikus tapasztalatokat szerezhetnek. Závodi Emese református lelkésszel, az ÖDE programvezetőjével beszélgettünk.
„Fontos az építkezés, hiszen tanúi lehetünk annak, amiről elődeink csak álmodtak. De ennél még fontosabb az, hogy legyenek tereink, ahol az Isten szerinti, felebaráti élet megmutatkozhat.” A Reformátusok Lapja riportját ajánljuk, amelyben a tokaji gyülekezet mindennapjaiba pillanthatunk bele.
A mai generációk, nyelvhasználók számára is jól érthető nyelvezettel, új tördeléssel, de a régi szövegkép megőrzésével jelent meg idén az új Károli-Biblia. A szakemberek több mint négy évet dolgoztak az új edíció
létrejöttén, az 1908-as kiadás mai magyar helyesírás szerint revideált változatán.
Mind az istentiszteleteken, mind pedig az egyházi és iskolai rendezvényeken viseljenek maszkot a résztvevők – ezt kéri a Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa. Emellett arra biztatnak mindenkit, aki még nem vette fel az oltást, hogy mihamarabb tegye meg önmaga és a környezete biztonságáért.
Összefogtak a reformátusok az ormánsági jégkár áldozataiért. A sellyei gyülekezet köszönőlevélben mond hálát minden értük elmondott imádságért és nekik küldött adományért.
A szenvedésnek egyetlen esetben van értelme: ha közelebb visz Istenhez – mondja Gacsályi Gábor. A hajdúnánási lelkipásztor az elmúlt esztendők gyászában többször találkozott Istennel, és gondolta át jelenlétében az élet értelmét. Öt éve szintén lelkész feleségét, két éve pedig elsőéves teológus fiát vesztette el. Gyászról, megküzdésről, a közösség megtartó erejéről és az örökkévalóságba vetett hitről beszélgettünk.
Kissé rendhagyó alkalommal ünnepelték a debreceni Református Nagytemplomban a reformációt, és egyben búcsúztatták az idei reformáció hónapját vasárnap. Az ökumenikus eseményen ezalkalommal nem egy igehirdetés hangzott el, hanem négy igemagyarázat a református lelkészektől, és felcsendültek az új énekeskönyv zsoltárai is.
A halál természetes, az élet körforgása. Mégis fájdalmas. Mindenki másképp, máshogyan dolgozza fel, viszont ezen a napon egyvalami mindenképpen közös bennünk: a gyász. Daniné Biró Évával, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kenézy Gyula Campusának kórházlelkészével készült beszélgetést a Reformátusok Lapjában is olvashatják. Illényi Éva interjúja.
Az egymás felé fordulásra biztatott Balog Zoltán református püspök mindenszentekhez és halottak napjához közeledve az m1-nek adott interjújában vasárnap este. A Zsinat lelkészi elnöke beszélt a keresztyénséget érő támadásokról, az egyház társadalmi szerepvállalásáról, a világban betöltött helyéről és a megújulás fontosságáról is.
Az utolsó percekben mindenki a saját szerettei kezét szeretné fogni. Fontos lenne tudatosítani magunkban, hogy mindannyian kísérők vagyunk. Az öregek, a betegek, a haldoklók nem az önkéntesekre és az ápolókra, hanem ránk, a családtagjaikra, a barátaikra vágynak. Nem pótolhatnak minket az egészségügyi dolgozók akkor sem, ha a leglelkiismeretesebben végzik a munkájukat – mondja Gecse Attila. A Príma-díjas református kórházlelkész, gyászterapeuta, a Miskolci Erzsébet Hospice Alapítvány alapítója szerint sok ember beáldozza az életét és a családját, miközben hajszolja magát az anyagi javakért, de az élet utolsó pillanataiban elértéktelenednek azok a dolgok is, amikre akár hetekkel korábban még büszkék voltak.
A reformáció nem örökölhető, azt csak Isten adhatja az embernek kegyelemből. Erről beszélt Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának megemlékezésén. A protestáns felekezetek évről évre közösen ünneplik a hitújítást október 31-én a Reformáció Parkban.
„Mi, reformátusok ilyenkor, a reformáció ünnepe táján gyakran idézzük az egyik nagy reformátori alapelvet: sola Scriptura, egyedül a Szentírás. A tétel mögött az a kérdés feszült, hogy a keresztyén hit igazságainak mi a forrása, vajon mi az a végső tekintély, amelyre hivatkozva a keresztyén üzenetről szóló állításokat igazolni lehet.” Köntös László írása.
„Az ötszáz éves reformáció hazai és európai megünneplésének figyelemre méltó vonása volt, hogy római katolikus testvéreink – ugyan nem ünnepelve, de – velünk együtt emlékeztek meg arról az eseményről, amely Európa történelmét máig érezhető módon meghatározza. Ünnepléseinkben általában megköszönjük azt, amit kaptunk, ami a mienk, ami jó a közösségünknek. A történelmi emlékezésekben pedig elsősorban az események jelentőségét, szükségszerű, nem feledhető tanítását tisztázzuk.” Vladár Gábor írása.
Egy őszi napon szüreteltünk a családdal, és körbeálltuk a présgépet. Felmerült: ez a technika, ez a szerkezet adta Gutenbergnek az ötletet ahhoz, hogyha a szőlőszemeket is össze lehet préselni, akkor a betűket is rá lehet nyomni a lapra, így készült el az első európai nyomdaprés. Azóta a nyomdászat fejlődése megállíthatatlan, bár modernkori problémákkal is szembesülnie kell, mint amilyen a jelenlegi globális papírhiány. A press angol szó ('présel, nyom, sajtó') is innen eredeztethető. Nagyot fordult akkoriban a világ, a tudáshoz való hozzáférés lehetőségei kinyíltak, és ebben az anyanyelvű bibliáknak és a hitnek – mint közvetítő médiumnak – is fontos szerepük volt. Többek között erre emlékeztek a debreceni nyomdászat 460. évfordulója alkalmából tartandó jubileumi ünnepségen. Az eseményre mi is ellátogattunk.
A Zsinat döntése értelmében az október utolsó vasárnapján befolyt perselyadományokat minden évben egy kiemelt ügy támogatására ajánlják fel a gyülekezetek. Idén a Kisvárdai Református Egyházközség új templomára fordítják majd a pénzt. Az építkezés tavaly áprilisban kezdődött, de a járvány és az emelkedő árak miatt nem tudták befejezni a munkát. A részletekről Kormos Csaba lelkipásztorral Kojsza Péter beszélgetett.
Egyházunk a következő hetekben egy felmérésben kutatja, milyen mindennapi kérdések foglalkoztatják a társadalmat, vagy éppen milyen problémákkal szembesülnek az emberek. A kitöltők értékes nyereményekkel is gazdagodhatnak.