Miért fogad el minket Isten? Mi a szerepe mindebben a cselekedeteinknek? Az ember természete szerint vallásos lény, és örökké azon fáradozik, hogy igyekezetével közelebb jusson az áhított boldogsághoz. Ösztönösen pontgyűjtő versenyként gondolkodik a kapcsolatairól. Szívességért szívességet vár.
A közösség összetartozás és elköteleződés. A gyülekezetekben mindkettő különleges módon jelenik meg, méghozzá olyan emberi kapcsolatokban, amelyek a különbözőségek miatt, természetfeletti hatás nélkül nem alakulhatnának ki. Többek között ezzel mutatják meg az evangélium erejét. A gyülekezet közössége távol áll attól, hogy ideális legyen, mégis megtart, formál. Istentől származik.
Az, hogy a keresztyének házanként járjanak össze a közösséget gyakorolni, egymást erősíteni a hitben, már a bibliai időkben gyakorlat volt. Az Apostolok cselekedeteiben ezt olvashatjuk: „Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben.” Mind a templomi, mind pedig az otthonokban való jelenlét fontos volt számukra.
A család volt a központi témája a 4. Lelkesítőnek Abaújváron, amelyet július 8-án tartottak. Az egész napos rendezvényen több mint hatszáz látogató vett részt – akik nemcsak a környező településekről, hanem az ország távolabbi városaiból, gyülekezeteiből érkeztek, valamint a határokon túlról. A rendezvényt a nap fővédnöke, Pásztor Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg.
Együtt tartották nyári konferenciájukat az egyházi gyűjtemények szakágai Kecskeméten. A szakmát összefogó egyedülálló eseményt több mint tíz éve rendezték meg utoljára. Az idei találkozón a digitalizáció és a mesterséges intelligencia volt a fő téma, de jutott idő az ismerkedésre, barátkozásra, beszélgetésre és a hírös város megismerésére is.
Gyermekkorban kezdődik az ember nevelése, és igazából sosem ér véget. Felnőttként már nem annyira tanítanak minket, hanem sokkal inkább tanulunk magunkról a többi ember visszajelzéséből. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alapokat egészen kicsi korban kell letenni, és ez nemcsak kihívás, hanem óriási felelősség is a szülők számára. Pécsi Rita neveléskutató volt Molnár Ambrus vendége.
A napjainkban ritkásan lakott, egymástól néhány kilométerre fekvő, gyönyörű abaúj-hegyaljai településeket a magyar nyelv és kultúra, valamint a reformáció meghatározó helyszíneiként tartjuk számon. A XVI. század második felében a két településen valósult meg a kor legnagyobb kulturális vállalkozása, a Biblia lefordítása, általa pedig a magyar nyelv létfontosságú korszerűsítése.
Akkor tud a lelkipásztor szolgálni, ha alapjában véve lelki ember – vallja Sipos Aba Álmos, a Budapest-Békásmegyeri Református Egyházközség lelkipásztora. A misszió tekintetében szerinte a „magyar utat” kell megtalálni. Azt is megtudjuk tőle, hogyan lehetséges és miért szükséges, hogy az igehirdető magának is prédikáljon.
Hangszerek beszerzésére és felújításra is pályázhatnak alkotók, gyülekezetek kormányzati támogatásból. Kezdők és haladók, szólisták és egyházi zenekarok is jelentkezhetnek határon belül és kívül is. A pályázat benyújtási határideje: 2023. július 25.
Mindennapjaink része az ítélkezés. Szívesen elkövetjük azt a bűnt, hogy másokat bírálunk. Kifogásoljuk az ízlését, hogyan neveli a gyerekeit, miként osztja be a pénzét. Az ítélet azonban nem csak negatívan értelmezhető. Miért esik jól mások megítélése? Hogyan alakít bennünket és közösségeinket? Hogyan formálható az értékítélet a Biblia alapján? Márkus Tamás András református lelkészt kérdeztük.
Nyári konferenciánk az egyike a legőszintébb lelkészfórumoknak, ahol a lelkipásztorok megoszthatják egymással jó és rossz tapasztalataikat, észrevételeiket, meglátásaikat – mondja Szőnyi Tamás, a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye esperese, a Magyar Református Lelkészegyesület elnöke az idei találkozóról.
Minden jóindulat az Isten Krisztusban közölt jóindulatából fakad, aki sokféle gyarlóságunk és minden méltatlanságunk ellenére nem mond le rólunk, Isten irgalmából, amely a még mindig tartó kegyelmi időben is megnyilvánul. Ennek jele a mai nap felvirradta, minden feladatunk, bármily küzdelmes legyen is, és az Úr felhasznál bennünket, hogy ezt közvetítsük, és az Isten országát építsük ebben a világban. Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének gondolatai.
A lelkészt deszantosnak képzik ki, akit bárhova dobnak le, egyedül képes frontot nyitni, de igazából nem ez a feladata – vallja Harmathy András szentendrei lelkész, aki szerint egy gyülekezet nem önmagában a programok sokaságától lesz élő, hanem attól, ha Krisztus arca kirajzolódik az embereken. Ezzel az alapvetéssel közelít az egyházi intézményekhez és a gyülekezetépítéshez is.
A tavaszt záró hónapokban – áprilisban, májusban és június elején – egymást követik a XX. századi történelmünk nehéz kérdéseit megelevenítő emléknapok. Ezek az alkalmak érdekes kérdéseket vetnek fel nemzeti azonosságtudatunk és a jelennel, jövővel kapcsolatos felelősségünk szempontjából. Váradi Ferenc irodalomtudós gondolatai.
Isten a teremtés munkáját követően, a hetedik napon megpihent, olvashatjuk az 1Móz 2,2–3-ban. Ezzel már a Biblia legelején értésünkre adta, hogy nem az ő akarata a szünet nélkül, megállás nélkül való munka. Ő nem munkamániásoknak teremtett bennünket, hanem olyanoknak, akik tudnak és akarnak megpihenni, kilépni a hétköznapok taposómalomából. Akik szabadságot is tudnak kivenni.
A Palló Imre énekkarban sokszor közösen tapasztalhatjuk Isten jelenlétét, az Erkel-vegyeskarban pedig nem adunk alább az igényességből, nem megyünk el kevésbé értékálló, inkább csak „közönségcsalogató” irányba – mondja Cseri Zsófia karnagy, aki édesapjához fűződő emlékeiről is vall a portréinterjúban.
A teremtést, a bocsánatkérést, az otthont, illetve mindennapjainkat helyezték új fénybe az idén tizenhatodik alkalommal megrendezett Kecskeméti Animációs Filmfesztivál alkotásai, amelyen magyar és külföldi animációs filmek szálltak versenybe egymással. A következőkben néhány, a rendezvényen bemutatott szemléletformáló animáció ajánlóját olvashatják. Az esemény egyik támogatója a Magyarországi Református Egyház volt.
Bölcsője és megtartó eszköze is lehet a felvidéki magyarságnak az Életke Református Óvoda. A Vágfarkasdi Református Egyházközség lelkipásztorai, az Erdélyi házaspár mindent megtesznek azért, hogy az óvoda valóban képviselje a magyar keresztyén értékrendet.
Riportunk nem a magyar egészségügyet hivatott piedesztálra emelni, vagy pont ellenkezőleg, leminősíteni. Inkább olyan egy emberről szól, aki mindennap azzal a vággyal indul munkába, hogy Istennek szolgáljon. Többször megélte, mit jelent imával győzni a halál felett. Gyermekorvos, de nagycsaládosként maga is ismeri az anyai kétségbeesést. Koncz-Kovács Noémi gyógyulásba vetett hite az utolsó pillanatig kitart.
Letérdelt az Úr elé és azt mondta: Krisztus-tanítvány akarok lenni. Az újjászületés pillanata volt ez Rajkai Zoltán életében. A színművész azóta csak Krisztusra tud figyelni, ebben pedig a református közösség, az istentiszteletek és az imádság van segítségére. A Református vagyok következő vendége missziói feladatként tekint munkájára, amelyben valódi, embert megmentő gondolatokat igyekszik átadni a nézőinek.